„Véres sztori” a laborban

Olykor indokolatlanul kelti rossz hírét a világ a „méregkeverő” vegyészetnek, holott néha éppen a kémikusok védik sikerrel környezetünket a káros anyagok ellen. Elszántságukat mi sem bizonyítja jobban, mint amiről Kali Gergely, az MTA Természettudományi Kutatóközpont Szerves Kémiai Intézetének tudományos munkatársa beszámolt: egyéves bázeli tanulmányútján történt, hogy az egyetemi labor kutatói saját vérüket adták egy kísérlet igazolására.

A polimerekkel foglalkozó kutató a Svájcban megkezdett munkát itthon folytatta, együttműködésben a bázeli kollégákkal. Eredményeik máris nagy feltűnést keltettek szakmai körökben, hiszen új utat nyitnak meg a ma már nélkülözhetetlen anyag, az élő szervezeteket nem károsító polimerek előállításában. Maga a polimer apró részekből álló makromolekula, olyan, mint egy láncra fűzött gyöngysor. Miként a nyaklánc, állhat 80 vagy akárhány gyöngyből. Hagyományos előállításának hátránya, hogy széles eloszlású szemek sorjáznak egymás után, ami nem módosítható tetszés szerint. Az úgynevezett élő polimerizációval ez a hiányosság kiküszöbölhető. Ennek a módszernek az előnye, hogy a gyöngyszemek elosztása tervezhető.

A kutatók a bázeli laboratóriumban az élő polimerizációnak egy különleges fajtáját használták, az így létrehozott polimerek a falfestéktől a ragasztóanyagig sok mindenre alkalmasak, az eljárás hátránya azonban, hogy ehhez rézre van szükség, amely köztudottan mérgező. A vegyészek azon törték a fejüket, mivel lehetne kiváltani ezt a káros anyagot. Az az ötletük támadt, hogy megpróbálják fehérjébe tenni a rezet, az majd megköti, nem engedi ki magából. Kísérletezés közben azonban elfogyott az állati fehérjéjük, rendeltek újat, de nem volt türelmük, hogy megvárják az utánpótlást. Szétnéztek a labor jégszekrényében, nincs-e benne valami egyéb fehérje, amellyel addig is kísérletezhetnének. A hemoglobin láttán úgy gondolták: próba, szerencse. Talán ha a rezet hozzákötik a vér alkotóeleméhez, így is eltávolítható. Ám tovább spekulálva föltételezték – elvégre a hemoglobinban lévő vas is fém -, hátha réz hozzáadása nélkül is lehetséges a reakció. Csodák csodája: a vakpróba bebizonyította, hogy így is polimer keletkezett. Azt eddig is tudták, hogy ritka esetben vassal is lejátszódik ez a folyamat, de ilyen formában, azaz a fehérjében lévő vassal is, ez merőben új fölfedezés.

Az így létrejött polimer nagyjából megfelel a követelményeknek, előállításának módja pedig nagy áttörés a további gazdaságos, környezetkímélő ipari gyártás szempontjából. Óriási előnye, hogy nincs benne mérgező anyag, s ez olyan fehérje fölhasználásával érhető el, amely minden állatban, emberben megtalálható, s amely olcsó adalékanyagként tonnaszám beszerezhető a vágóhidakon. Érdekesség még, hogy a kutatók a növényeket faggatva a piacon árult tormában is találtak a hemoglobinhoz hasonló fehérjét, amely szintén alkalmas réz nélküli polimerizációra. Ennek a közölt eredménynek máris nagy a nemzetközi visszhangja, s ugyancsak szenzációra tarthat számot a szakmában a megjelenés alatt álló újabb dolgozat is, amely az említett „véres sztorin” alapul. A kutatók vért vetettek maguktól a szemközti kórházban, majd „kotyvasztani” kezdtek: vízbe polimereket – gyöngyszemeket – tettek, hozzáadták a saját vérüket, C-vitamint, s láss csodát, természetes anyagokkal sikerült előállítaniuk azokat a polimereket, amelyeket eddig drága és mérgező réz hozzáadásával tudtak csak gyártani.

Ez a vértől vörös „zöldkémiai” eredmény új utat nyit az élő polimerizáció területén. Általa kiküszöbölhetők a mérgező adalékok, a gyártás során elhagyható a tisztítás költséges, időigényes és nem is mindig tökéletes fázisa. A kész biológiai rendszer alkalmazásával olyan műanyagok készíthetők, amelyek az élő szervezet károsítása nélkül használhatók föl nemcsak az építőiparban, hanem az egészségügyben, a gyógyszergyártás során, élelmiszerek adalékanyagaként, vagy nyugodtan szájba vehető gyermekjáték gyártható belőlük. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a környezetbarát hemoglobin újrahasznosítható: újabb adalékanyagok megszerzéséhez még csak sokcsordányi tehénáldozatra sincs szükség.

Chikán Ágnes

Népszabadság, 2012. augusztus 28., 17. oldal

nol.hu

2012-08-30T12:26:58+00:00 2012. augusztus 28.|Aktuális hírek|
X